heymyfish:

ugysenezem:

Egyszer Esterházy nem akart bankjegyre dedikálni nekem (más nem volt nálam), de aztán meggyőztem, hogy akkor csinálja ezer(?) lejesre, amin Eminescu van, mert az is volt nálam. Ráadásul nem is nekem kellett, csak egy ismerősömnek, de ő fosott odamenni. Persze mindez a Szigeten volt és…

Húzz rá, cigány, ezer lejest adok,
Még az éjjel mulatni akarok

Azért a gavallérságom mítoszát lerombolva jelezném, hogy az akkortájt egy ezerlejesnek 60 és 70 forint között lehetett az értéke, bár nehéz most elképzelni, de akkortájt (2000-ben) a románoknak még rosszabb gazdasági adati voltak mint nekünk és gigainfláció volt, emlékeim szerint közel egymillió lejjel mentem ki a hetes vadkempingre. A fémpénz már olyan szinten ért keveset és nem is gyártották a Vitezul Mihaul ábrázatjával ellátott 50 lejest és nem is lehetett szerezni és boltokban is mindig fémpénzhiány volt. Helyette már valami kis szart sem érő árut adtak adtak vissza a boltokban (a kasszagépben a fémpénzek kis rekeszeiben frankón cukorkák voltak, vagy egy doboz gyufával dobták meg az embert).